2015. október 21. 16:29 - A perc, amikor megtörténik. Nem! Nem az Ítélet napja... Azon már túl vagyunk, már megtörtént (nem is egyszer), meg még lesz is...
De úgyis tudjátok miről beszélek. Nem a Terminátorról van most szó, hanem a Vissza a jövőbe 2-ről. Marty McFly és Doki 1985-ből egyenes ide érkeznek, ebbe a percbe, 30 évet ugorva az időben. És, hogy mi vár rájuk?
Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik ne emlékeznének arra a jelentre, amikor Marty-t bekapja egy hologram cápa, s a háttérben látszódik, hogy ez az ijesztgetős hologram a Cápa 19 című filmet reklámozza.
Robert Zemeckis és Bob Gale már a '80-as évek végén érezte, hogy mi lesz a jövő. Hollywoodból szépen lassan kifogynak az eredeti ötletek, legalábbis jelentősen csökken a számuk. Ráadásul a stúdiók egyre kevésbé mernek kockáztatni, egyre többször nyúlnak vissza régi, jól bevált, sikeres mozikhoz, ahelyett, hogy valami újjal kísérletezzenek. Remake-elnek, vagy rebootolnak, vagy szimplán folytatásokat készítenek régebbi filmekhez, vagy a rebootokat folytatják, sőt, néha a rebootokat kukázzák, s újabb rebootot gyártanak, amit aztán megint lehet több résszel folytatni. Ez megy mostanság. Itt már csak az számít, hogy hatalmasat robbanjon a kasszáknál, dőljön a lé. (Jó, ez mindig is fontos volt, de nem háttérbe szorítva az újdonságot és a minőséget.) A közönség meg egyre jobban elkényelmesedik, s szinte már csak a folytatásokra ül be (vagy könyv és képregény feldolgozásokra, de az egy másik téma), mert ott már nagyjából tudja, hogy mire számítson. Tehát a mai mozi egyik fő irányvonala: Vissza a múltba! Marty és Doki hiába érkeztek a jövőbe, sok újdonságot nem hoz számukra ilyen téren.
Mostanság már minden évben elhangzik (vagy olvasható), hogy "ez a folytatások éve". De ez eddig talán erre az évre igaz a leginkább. Zemeckis és Gale tehát nagyon beletrafált az évszámba. Mintha előre tudták volna. Arról már nem is beszélve, hogy a 3D újabb fénykorát éli, most már jó pár éve... ugye, hologram cápa? Erre is jól ráéreztek. Nah, de ez megint egy másik téma...
A lényeg, hogy a stúdiók idén nagyon nagy számban nyúlnak vissza 20-30 éves filmsikerekhez, ezzel egyaránt megnyerve a középkorúak csoportját, s a fiatalabbakét is. Hiszen középkorúak kíváncsiak, hogy hogyan folytatódnak fiatalkori kedvenc filmjeik. A fiatalabbak meg? Ami egyszer már bejött a "régi" fiataloknak, az a mai fiataloknak miért ne jönne be? Persze egy kicsit leporolva, frissítve, igazodva a mai felgyorsult tempóhoz. És itt van elrontva az egész. A klasszikusok, régi kedvencek azért voltak jók, mert akkor készültek el, és úgy, amikor, és ahogy kellett. Ezt jól megmondtam... de értitek ;) Lényeg, hogy akkor újítónak számítottak. Nagy hatással voltak a tömegekre. Akkoriban más volt a filmek ritmusa és stílusa. És az akkor pontosan illett is hozzájuk. Így, amikor manapság folytatni akarják ezeket, teljesen másképp megvalósítva, az elrontja az egészet. Olykor még a régi filmek emlékét is csorbítja. Ezek a folytatások vagy feldolgozások már nem újítóak, csak újramesélések másképpen. Pont az hozná vissza a minőséget, ha ismét eredeti ötletek lepnék el a mozikat, ugyanis ilyenből jelenleg évente csak pár darab van. Talán elfogytak az ötletek, mert mindenből csináltak már filmet? Nem hiszem. Ha ennek a pár filmnek, illetve a készítőiknek sikerül, a többieknek miért nem?
Hollywood pár éve elkezdett ellustulni. Kipróbálták, hogy mi történik, ha nem találnak ki új dolgokat. A nézőket ez nem zavarta. Hollywood meglátta ebben a lehetőséget, hiszen így sokkal egyszerűbbé válhat a filmgyártás. Nem kell annyit agyalni. A nézők közben kezdtek elkényelmesedni, míg kialakult egy olyan általános szokás, hogy a legtöbben csak olyan filmre ülnek be, aminek már ismerik az előzményeit vagy az alapjait, vagy a háttérsztorit (így jöttek képbe a képregényfilmek is). Ebből az következett (és következik most is), hogy szinte már csak ezek a filmek teljesítettek/teljesítenek kiemelkedően a kasszáknál. Kockázatos újat létrehozni, mert a nézők már félnek az újtól. Így a filmgyártók a sok új ötlettel nem foglalkoznak annyit, a stúdiók nem áldoznak rá annyit pénzt, mint kellene, és nem szednek össze olyan csapatot, ami jó mozit hozhatna össze, mert az nem kifizetődő. Vagy, ha jó a csapat, akkor is beleszól a stúdió, hogy nehogy már valami eredeti ötletet tegyenek bele, mert az túl kockázatos, a nézők már nem szeretik a zsákbamacskát... (Szerintük.) Nah, de nem ragozom tovább, értitek a lényeget, ez egy tipikus ördög kör: a néző a filmgyárra, a filmgyár a nézőre hat.
Viszont, hogy ne legyek ennyire negatív:
Amíg úgy nyúlnak hozzá a klasszikusokhoz, hogy meg tudják őrizni annak a szellemiségét, nem írnak teljesen értelmetlen vagy elszállt sztorit, nem csak a látványra mennek rá, s nem írnak karakteridegen húzásokat, addig nincs olyan nagy baj, keletkeznek egész jó alkotások. Akkor az sem gond, hogy ezek a filmek, már nem hatnak az újdonság erejével, hiszen itt pont a nosztalgia faktor jön a képbe. Egyébként idén, néhány esetben, elég látványosan megpróbáltak ebbe az irányba menni, mármint a nosztalgia felé, de általában nem sültek jól el ezek a próbálkozások. Főleg amiatt, mert az imént említett sztorival és karakterekkel viszont már komoly gondok voltak. Úgy látszik, minden nem mehet egyszerre.
Reméljük, decemberben a Star Wars 7 talán összehozza azt, ami a többieknek nem igazán sikerült. Leia hercegnőt idézve: "Segítsen J.J. Abrams! Ön az utolsó reményünk!"
Nem kevés klasszikusnak mondható filmet folytattak idén: Jurassic World, Terminator Genisys, Furious 7. (bár ez annyira nem régi széria, de az én korosztályomnak, akik a húszas éveik végén járnak, a középsuli alatt az első rész nagy kedvenc volt, legalábbis nálunk az volt), Mission: Impossible - Rogue Nation (bár itt sem ősrégi az első rész, viszont az alapjául szolgáló sorozat nagyon is), The Man from U.N.C.L.E. (hasonlóan régi sorozat alapján), és még Chevy Chase családi vakációit sem hagyták békében nyugodni: volt itt Vacation, nah és persze visszatért az országúti harcos is: Mad Max: Fury Road.
De még nincs vége az évnek: lesz itt még Spectre (ami már a 24. James Bond film), és az év főattrakciója, ami természetesen nem más, mint a már említett, a decemberben érkező: Star Wars: Episode VII - The Force Awakens.
Egyébként, ha azt vesszük alapul, hogy milyen régiek a képregények, amelyek alapján a mai sikerfilmek készülnek, és, hogy Marveles és DC-s képregényfilmek és sorozatok már 40-50 éve is voltak, akkor talán a poszt témájához sorolhatjuk ezeket is: Avengers: Age of Ultron, Ant-Man, The Fantastic Four. Mondjuk ez a 3 film aránylag nem számít nagy mennyiségnek (DC pölö nincs is), ahhoz képest, hogy a következő évekre milyen sok képregényfilm várható. Csak jövőre lesz elvileg 3 db X-men film, 2 db DC-s, plusz a szokásos 2 db Marvel, ami 2017-től már évi 3 db-ra nő...
Mivel poszt első feléből úgy tűnhet, hogy az idei filmek egyáltalán nem tetszettek, s ki vagyok ábrándulva a moziból, ezért gyorsan meg kell jegyeznem, hogy ez nem így van. Csak maga a tendencia nem tetszik. Úgy gondolom, hogy ami most zajlik, az hosszú távon nagyon nem tesz jót a filmeknek és a nézőknek. De ettől függetlenül jól szórakoztam pár filmen, sőt, a képregényfilmeket is szeretem, bár idén haloványabbra sikerültek, mint az előző években. Már most érződik, hogy a szalagon gyártás, a minőség rovására fog menni. Egy kicsit lassítani kéne, s több teret engedni önálló filmeknek is egy-egy folytatás helyett.
Fontos azért megemlíteni, hogy idén is voltak, s lesznek még olyan alkotások, melyek nem folytatások, hanem eredeti ötletek. Természetesen ezekről is lesz majd szó külön posztokban.
Arról, hogy idén mi tetszett, és mi nem, s miért, arról majd külön bejegyzésekben...
Összegzésül tehát, ha nem is konkrétan, de a lényege megvalósult a Vissza a jövőbe 2 jövőképének. Cápa 19-re ugyan nem sok esély van, de Furious 19 még előfordulhat, talán újabb 30 év múlva... James Bond meg már rég túl van rajta...
