Úgy látszik, én nem tartozom a többséghez. Ne tévesszen meg senkit a cím, az csak a filmről alkotott tömeges vélemény tényét állapítja meg. Nekem tetszett a Legenda. Persze nem tökéletes, vannak hibái, de szórakoztató volt, végig lekötött, s még a film után is sokáig a hangulatában voltam.

A továbbiakban spoilerek is következnek!!!

Leginkább csak negatív kritikák olvashatók róla. Kevés embernek tetszett. Ezt még elfogadom, nem erre számítottak, tényleg kicsit felületes. Valóban, kicsit jobban is hangsúlyozhatták volna a Kray fivérek tetteit. Valóban, Brian Helgeland nem tudta eldönteni, hogy Reggie milyen arányban legyen bemutatva rossznak, s milyen arányban jónak. Valóban, az Emily Browning által játszott gengszterfeleség monológjai, és a halála túl volt erőltetve, ahhoz képest, amennyire súlytalanul volt bemutatva kettejük viszonya. Valóban, még egy két dolog így meg úgy... Kit érdekel???

Kit érdekel, ha egyszer olyan baromi jó hangulata van a filmnek (amit a zenék csak még jobban fokoznak), és a története sem unalmas? Egy percig sem kalandozott el a figyelmem, annyira jó volt belemerülni két órára ebbe a világba. Ezek az apróbb hibák nem tudnak zavarni, ha egyszer az összkép jó. Ezek részletkérdések. Túl sokat akarunk már manapság, mi nézők. Pedig ömlik a mozikba a sok szar. Mégis egyre telhetetlenebbek vagyunk, s minden apró baromságba belekötünk. Én azt mondom, összességében kell értékelni egy filmet, s az alapján, mit érzel, amikor kisétálsz a teremből. Mi összenéztünk az asszonnyal, s majdnem egyszerre mondtuk: "Ez nem is volt rossz, tök jó volt!", utalva ezzel az előtte napokban olvasott/hallott lehangoló kritikákra. Ha ez egy full komoly maffiafilm lett volna, elkezdtük volna hasonlítani klasszikusokhoz, s azt mondogatnánk (nem csak mi ketten az asszonnyal, hanem úgy összességében, akik megnézték), hogy ez nem volt olyan jó, mint az... (elég sok ilyen témájú sztori). Ha egy keménykedős, akciófilmes cucc lett volna, azt mondogatnánk, már megint egy agyatlan film... Ha jobban eltalálják a laza és a nehezebb hangvételű részek arányait, akkor meg elkezdtük volna Scorsese filmekhez hasonlítani, s úgyis a Nagymenőket hoznánk ki nyertesként. Jobban belegondolva, pont ez az aránytalanság hozott egy kis frissességet ebben a filmben a műfajba. A gengszterfilmek többsége eléggé kiszámítható. Általában, ha elkezd egy stílust, azt viszi végig az utolsó percig (kivéve az előbb emlegetett Scorsese mozik esetében). Itt viszont pont az ügyetlenkedés, az arányok nem megtalálása adott egy olyan pluszt, aminek köszönhetően nem tudhattam, hogy adott jelenet lazábban, viccesebben lesz feloldva, vagy kőkeményen, akár véresen. Tehát, nálam a hibák a film előnyévé váltak, bármilyen hülyén is hangzik ez.

Persze ez nem mindenkinek tetszhet, elismerem. Nekem viszont bejött. ...Amúgy ez a furcsa stílusbeli kiszámíthatatlanság Brian Helgeland egy régebbi filmjében, a Mel Gibson-os Visszavágóban is megfigyelhető volt, s nekem ott is bejött. Érdekes egyébként, hogy Helgeland milyen jól rátalált mindkét film esetében a megfelelő színészre. Ezek a filmek olyanok, mint Mel Gibson és Tom Hardy által játszott karaktereik: hirtelen váltanak hangulatot, teljesen kiszámíthatatlanul. Amúgy meg (szerintem) Tom Hardy az új Mel Gibson, s ezt a Mad Max is csak megerősíti.

Nah, és akkor visszakanyarodva a Legendához, de Tom Hardy-val folytatva:

Amikor azt olvasom több helyen, hogy ez a gyengébb alakításai közé tartozik, azt már nagyon nem tudom megérteni. Ezt a csávót én még nem nagyon láttam hibázni. Durva, hogy mennyire jól játszik a legapróbb mozdulataival is, s ezek a legkisebb rezdülések is mennyire brutálisan különböztek az általa játszott két karakter között. Az, hogy Reggie karaktere kicsit felszínesebbnek tűnhet (Ron karakterével azért általánosságban elégedettebbek az emberek), az nem a színészi játék miatt van, hanem szerintem azon múlt, hogy leginkább csak az utolsó harmadban mutatták be az igazán kegyetlen énjét, amikor már a feleségét is bántalmazza. Túl éles váltás volt, s a nézőknek sokkal életszerűbb lett volna, sokkal inkább tűnt volna kidolgozottabbnak a karakter, ha már a film első kétharmadában is lettek volna megdöbbentőbb tettei. De mondom, ez Brian Helgeland-on múlott, s nem Hardy-n, s ráadásul ez engem nem is nem zavart. Elfogadtam, hogy ő az egész sztori alatt ilyen brutális volt, csak nem a nézők előtt, hanem a háttérben. Egyszerűen más dolgokat akartak kiemelni. Az, hogy a gengszterek gonoszak, s csak látszólag jó emberek, azokkal, akiket szeretnek, ezt eddig is tudtuk, láttunk már elég gengszterfilmet, nem kell ezt mindig újra és újra szájba rágni. Nekem egyáltalán nem hiányzott.

A sok negatív kritikának köszönhetően Tom Hardy (nagy sajnálatomra) nem ettől a filmtől lesz legenda, de szerintem már letett annyit az asztalra, s még fog is, hogy idővel az lesz belőle.