Naná, hogy ez egy B-stílusú film. De még milyen! Ez egy igazi tökös B-mozi! Itt nincs megalkuvás a nagy stúdiók hozzá nem értő, okoskodó fejeseivel. Itt egyáltalán nem számít, hogy nincs agyonbonyolítva a történet. Ha egy filmnek nincs igazán komoly, jól megszerkesztett, eseménydús, fordulatos története, akkor általában két tényező jöhet szóba, ami miatt megszeretik a nézők. Az egyik a látványorgia, ami, ha kikapcsolod az agyad, szórakoztató lehet. A másik pedig a film egyedi hangulata. Itt ez utóbbival szembesülhetünk. Nálam például ez tipikusan olyan filmek közé tartozik, amit bármikor játszanak a tv-ben, szívesen megnézem, mert bejön a hangulata - ha jó kedvem van, ha rossz.
Bár agyonbonyolítva nincs a történet, annyira azért nem átlagos sztorit tolnak a képünkbe. Ha valaki úgy ül le, hogy nem tudja, mit néz, neki azért elég kemény csavart jelent a film közepe, amikor is…
<és mostantól spoilerek következnek!!!>
…az akciófilmesen kezdő road movie beütésű thriller hirtelen átvált egy tipikus B stílusú vámpíros zúzássá.
A történet egyébként röviden a következő: A Gecko fivérek (Seth és Richard) legutóbbi zsákmányukkal, az FBI elől, Mexikó felé menekülnek, ahol majd egy megbeszélt helyen találkoznak Carlos-szal, aki némi pénzért cserébe menedéket nyújt majd nekik. Az utat a vakációzó Fuller család (Fuller tiszteletes, a fia és a lánya) lakókocsijában teszik meg. Megérkeznek a megbeszélt helyre, egy kocsmába, s mivel csak másnap reggel találkoznak majd Carlos-szal, ott töltik az éjszakát, ahol hamarosan elszabadul a pokol... A kocsma alkalmazottjai és majdnem az összes vendége vámpírrá változik. Rá is támadnak főhőseinkre, akik rájönnek, hogy hosszú éjszaka vár rájuk, egészen pirkadatig...
Ez a bizonyos hely, ahol az éjszakát töltik, pedig nem más, mint a Titty Twister, a filmtörténelem talán legbaróbb kocsmája...
..A kocsma: Mely tele van félmeztelen, asztalon táncoló csajokkal. A vendégek nagy része kemény motoros vagy kamionos. A hely, ahol Machete, bocsánat, akarom mondani: Danny Trejo a csapos. Cheech Marin a beengedő ember. No meg Salma Hayek a táncosnő. A kocsma hangulatáért pedig a Tito & Tarantula nevű zenekar a felelős. A film talán legemlékezetesebb jelenete, amikor az After Dark című számukra Hayek kisasszony egy kígyóval a nyakában táncol, majd asztalról asztalra lejt, hogy aztán lábáról végigcsurgassa a sört Tarantino képébe. Clooney lelkesen tapsolva ezt nevezi „kurvajó” műsornak...
...Elhamarkodott kijelentés. Hayekből vámpír lesz, meg a többiekből is (még a zenekarból is). Ettől kezdve ez már csak a nézőknek jó műsor (főhőseinknek annyira már nem). Itt jön a már említett tipikus B stílusú vámpíros zúzás. A direkt gagyin összerakott vámpírmaszkok, rengeteg művér, emberi végtagokkal tomboló zenekar, karók, keresztek, számszeríj, szenteltvizes vízipisztoly, szenteltvizes kotonbombák, karóban végződő légkalapács, baseballütős kereszt alakú shotgun, a kötelező néger keménycsávó, aki ráadásul vietnámi veterán, a kötelező mexikó keménycsávó, aki ágyékpisztollyal van felszerelve, stb... Minden adott egy jó kis B horror őrülethez!
A szereplőgárda nagyon rendben van. Minden karakterhez megtalálták a megfelelő színészt. A lököttebb tesót Tarantino játsza, aki még kábé a film közepén (a vámpíros zúzás elején) meghal. Méghozzá úgy, hogy ő írta a forgatókönyvet, szóval saját magának írta a szerepet. Aztán az idősebb tesó Clooney, akit addig a többség csak a Vészhelyzetből ismert, mint Ross doki (azóta szép pályát befutott). A gárda legnagyobb neve Harvey Keitel (akivel Clooney - elmondása szerint - egy kicsit félt együtt szerepelni), ő játssza a lelkészt. Aztán itt van még Rodriguez két (nem véletlenül) gyakran foglalkoztatott színésze: Cheech Marin (aki több szerepet is játszik: határőr, beengedőember "egy penny a cica", Carlos, ...), illetve Danny Trejo, aki a kocsma csaposa, illetve Hayek kisasszony felkonferálója: "Hitvány kutya! Hajolj meg! Térdre és imádd a lába nyomát is!"
A film végére, mire Carlos megérkezik, csak az idősebb Gecko (Clooney) és a kiscsaj (Juliette Lewis) marad meg. A kiscsaj egy kicsit bepróbálkozik, de Clooney nem viszi magával, mert ő keményebb annál...
Ilyen egy jó Robert Rodriguez film. Ez a film tökös, dögös, poros, koszos, hangulatos, s kellően stílusos...
Azt meg kell hagyni: nem egy tipikus, vasárnap délutáni, barátnővel nézős film...
A végére még néhány poszter, mert... miért ne?
Ez meg egy király póló:
