Hú, de kellett már egy ilyen film! Nem mondom, hogy hibátlan, de baromi jó volt kicsit "közelebbről" látni az N.W.A. tagjait.
Dr. Dre és Ice Cube zenéjét gyerekorom óta imádom. Róluk már volt bőven előtudásom a film nézésekor. Viszont be kell vallanom, hogy felsőfokú szinten azért sosem vágtam a hip hop történelmet, ennek köszönhető, hogy Eazy-E-ről csupán annyit tudtam, hogy ő is az N.W.A. tagja volt. Ezért is örültem, amikor megtudtam, hogy mozi készül a karrierjükről. Spoilerek is előfordulhatnak!
Mint említettem, sajnos nem lett hibátlan darab. Itt most nem arra gondolok, hogy helyenként kicsit átírták a valóságot. Több helyen olvasok olyan kommenteket, hogy ez nem úgy történt, az nem is úgy történt... nem hiteles a film, egyebek... Ilyeneken kár fennakadni. Az életrajzi filmeknél ez gyakori jelenség. Néha egy kicsit át kell írni, hogy ütősebb vagy éppen fogyaszthatóbb legyen. Ugyanis nem dokumentumfilmről van szó, hanem szórakoztató moziról. Más műfaj. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya.
De elkanyarodtam. Szóval azért nem érzem hibátlannak, mert helyenként baromi nagy ugrások vannak egy-egy vágás után. Például olyan érzésem volt, hogy egyik pillanatról a másikra futott be a csapat. Jó, ez valamilyen szinten így is történt, de mondjuk, míg pl. Eazy a film egyik percében még alig akar rappelni, szégyenlősködik, (kicsit túlzó leszek) addig a következő percekben már tök természetes, hogy sikeres a csapat, és többezres őrjöngő tömegek előtt nyomják.
De az egész film alatt vannak még olyan ugrások, főleg a banda oszlásának kezdetekor és azt követően, amik megnehezítik azon nézők dolgát, akik keveset tudnak Dre-ről vagy Cube-ról.
Persze értem én, hogy miért kellett ezt így összerakni. Eléggé nagy nevekről van szó, akikkel annyi minden történt, és annyi egyéb nagy névvel dolgoztak együtt, hogy ennyi alapanyag csak egy több évados sorozatba férne bele. Muszáj tömöríteni. De ez is szinte minden életrajzi filmben így van, ahol tényleg eseménydús életet tudhat maga mögött a címszereplő. Viszont, talán lehetett volna finomítani ezen, hogy ne legyenek ilyen éles ugrások. Volt azért egy-két jelenet, amit ki lehetett volna vágni, vagy lerövidíteni, és azok helyett mondjuk a fontosabb eseményeket jobban felvezetni és nyugodtabb tempóban lezárni. Így nem kapkodnánk annyira a fejünket. Valahogy olyan volt az egész film, mint a vége főcím alatti bevágások, amikor megint láttunk pár nagy nevet, akik még gyorsan ledaráltak némi infót.
Egyébként az egy hatásos rész volt. Ott gondolsz bele igazán, hogy ezek az emberek mennyi mindent véghez vittek. Ice Cube nem csak rapperként lett sikeres, hanem rengeteg filmben is szerepelt, amiknek egy részét ráadásul ő írta. Aztán láthatjuk sorban 2Pac-et, Snoop Dogg-ot, Eminem-et és 50 Cent-et, ahogy Dre-t éltetik. Azért ezek szívmelengető pillanatok, ráadásul még a Straight Outta Compton is szól a háttérben.
Olvastam elégedetlenkedő véleményeket arról is, hogy kimaradt néhány fontos szám. Például Eazy odamondós száma, amikor fasírtban volt a banda. Viszont hallhattuk Cube ilyen témájú számát. Szóval azért a dolgok ezen része sem maradt ki. Meg amúgy is, felcsendült jó pár klasszikus, nagy panaszra nem lehet okunk.
A fényképezés nagyon szép volt. És a vágásra sincs panaszom. És itt nem az időbeli ugrásokra gondolok, amit előbb kicsit leszóltam, hanem a vágások ütemére, tempójára, főképp a zenés részeknél. Helyenként videoklipes volt a hangulat, ami persze állatira fel tud dobni egy zenés filmet.
A színészek is remekeltek. Ráadásul sikerült őket úgy kiválogatni, hogy szinte ikertestvérei lehetnének az általuk alakítottaknak. Mondjuk Cube esetében ugye az a helyzet, hogy a fia játszotta őt, szóval ott annak köszönhető a megdöbbentő hasonlóság. De a többiek is el vannak találva, az a lényeg.
Összességében, hibái ellenére is, nekem nagyon tetszett, egy élmény volt bő két órát ezekkel a figurákkal tölteni, és jobban megismerni őket. Biztos, hogy újra fogom még nézni néhányszor. De addig is elővettem a régi kedvenc N.W.A., Cube és Dre számokat, mert a film hangulata hatással volt rám, és előhozta a régi idők emlékét, amikor még a rap minőségi volt.
Jah, és a kedvenc jelenetem az volt, amikor Dre megalkotja a Nuthin' But A G Thang dallamát, Snoop Dogg meg lazán rányomja a szöveget.
